Ilyen lehet az agonizálás is

Drágám! Nem vagyok képes írni, mert a tegnapi nap és a mai délelőtt a gyötrelmeknek olyan bőségét juttatta nekem, hogy azt lehetetlen leírni. Szerdán és csütörtökön semmi hír tőled, amikor itt egymás után jöttek a leszereltek, tisztek is. Bandi kedden este telefonált, hogy az iroda éjjel-nappal dolgozik a leszerelési igazolványokon, másnap ő is jön.

Drágám! Nem vagyok képes írni, mert a tegnapi nap és a mai délelőtt a gyötrelmeknek olyan bőségét juttatta nekem, hogy azt lehetetlen leírni. Szerdán és csütörtökön semmi hír tőled, amikor itt egymás után jöttek a leszereltek, tisztek is. Bandi kedden este telefonált, hogy az iroda éjjel-nappal dolgozik a leszerelési igazolványokon, másnap ő is jön. Mondom, nem akarom és nem tudom részletezni az érzéseknek és várakozásoknak azt a hullámzását, amiben szerda reggel óta éltem, és tőled semmi. Ma reggel megjött aztán szerda esti leveled a legangyalibb semmitmondásokkal. (Ne haragudj, nem érezhettem mást!) Erre fölhívtam Bácskainét, mire kisül, hogy Bácskai itt van, a nagyfőnök Erdélyben, és a jövő héten „talán” leszereltek. Talán az egyetlen bizonyosság ez a „talán”, mert mind erősebben tartja magát a hír, hogy a tiszteket nem mind szerelik le. Az istenre kérlek, Dezső, gyere vasárnap haza, akárhogyan! Hisz mások is jöttek és jönnek. Meg kell beszélnünk a dolgokat, és én a mostani idegállapotomban nem vállalkozom az utazásra. Remélem, jössz! Csókollak:
Emma

Závada Pál: Idegen testünk, Magvető, 2008, 211–212.