Soha nem volt még olyan jó éve a Műút-könyveknek, mint idén: csak az első félévben hét kötetünk jön ki — való igaz, olyan se volt még, hogy egy teljes év alatt ennyi jelenjen meg; másfelől azt nem garatálja most semmi, hogy a második félévben bármit is kit tudunk majd adni.
Persze a kulcsszó itt a lehetőségre vonatkozó „tudunk” — a mondott hét könyvből mindössze három bír NKA-támogatással. Kettő kiadását privát szponzor fedezi, míg kettő esetében a civil kurázsira, a közösségi finanszírozásra támaszkodunk — és ez nem koldulás, nem egyszerű adományokat kérünk, aminek gyakorlata mostanában megszaporodott a közösségi oldalakon (megjegyzem, ez a tény elég sok mindent elárul az általános helyzetről, hogy ki vagy mi teljesít jobban, meg hogy mik is azok, amik működnek).
Ugyanis esetünkben nem másra gyűjtünk, csak a tördelés és a nyomda költségeire — másfelől az előjegyzők a sima áruspéldányokkal szemben prémium változatot, „bibliofil” kiadványt kapnak annak felemelő tudata mellé, hogy az előfizetéssel valóban hozzájárultak a könyv megjelenéséhez (én legalábbis mindig ezt érzem ilyen esetekben). De lássuk, miről is beszélünk!
Balogh Ádám: NyersNyilván elfogult vagyok a barátommal, bár ilyesmi soha nem befolyásolt esztétikai megalapozottságú döntéseimben, „szerkesztésben nincs barátság” — hogy a közhelyet parafrazeáljam. Ádám verseinek nyelve jellemzően az élőbeszédhez közelít, ám nem igazán képes szimplán csak egy dologról beszélni e nyelven, majd’ minden szövegében két szálat húz egymás mellett, vagy olykor hosszan rejti a „mögöttest”, meglehetősen szigorú versszerkezetet épít fel anekdotikus lendülettel, ízes mondatokból. Erről a nyelvről, illetve a versek (és az egész kötet) témájáról beszél András László fülszövege is: „2011-ben ismertem meg Balogh Ádámot. Olyan volt hallgatni őt halk malátaszó mellett, mintha Hrabalt olvastam volna. Akkor még nem sejtettem, hogy fülszöveget fogok írni, azt viszont igen, hogy Ádám legnagyobb küzdelme az lesz az írással, hogy szavai egy könyvből olvasva is úgy szóljanak, mintha személyesen hallgatnánk őt. Nos, ez sikerült. Balogh Ádám meglett ember — József Attilától tudjuk, ki az. Lefegyverző egyszerűséggel — nyersen? — ír most nekünk a hajdani gyerekről, aki volt, a felnövésről. Egy apáról beszél, egy olyan apáról, amilyet mindannyian szerettünk volna magunknak, egy olyan fiú hangján, amilyenek mindannyian szerettünk volna lenni. És ha nem kezdünk el irigykedni rá, hanem alászállunk vele az időben, akkor megsejthetjük, hogy az apa és a fiú örök, sőt azt is, hogy volt (van!) ilyen apánk, és mi magunk vagyunk ez a fiú. A hölgyeknek pedig azért ajánlom ezt a könyvet, mert olyasmit tudhatnak meg a férfiakról, amit máskülönben nem nagyon, mert ilyesmikről sem az apák, sem a fiúk nem nagyon szoktak beszélni.”
A kötetet az Ünnepi Könyvhétre kívánjuk megjelentetni, terjedelme kb. 80 oldal lesz.
Az előfizetés összege: 2000 Ft — az előjegyzők keménytáblás, védőborítós (és igény szerint dedikált) változatot kapnak (az áruspéldányok puhafedelesek lesznek).
Az előfizetés részletei: muut.hu/?p=16510
A könyv Facebook-oldala: www.facebook.com/BaloghAdam.Nyers
András László: Világos indul
Nyilván elfogult vagyok stb., de szerintem már az a tény is sokat mond, hogy a szerzőnek ez az első verseskötete, holott már vagy harminc éve résztvevője volt a legendás sárvári találkozónak, és nem is tartott komoly szüneteket az írásban — jelen kötet negyven verse eme időszak legalább ötszörös mennyiségű terméséből lett kiválogatva komoly szerzői önfegyelemmel és mértéktartással. A fülszöveget Kemény István jegyzi: „Aki olvasta az elmúlt évtized egyik legjobb magyar regényét, az Egy medvekutató feljegyzéseit, nagyjából sejtheti, hogy mit várhat András László második könyvétől: az egyik legjobb magyar kortárs költő verseit. Kicsit bővebben: gyönyörű, hihetetlenül eredeti, szellemes, tűpontos, ugyanakkor a lélekhez szóló, az igazságot kereső, ám ennek hiábavalóságával minden pillanatban számoló, bölcs és katartikus költeményeket. És melléjük bónuszként azt az érzést, hogy »na most értem az életemet!« Ez az érzés persze hamar elmúlik, de megmarad ez a könyv, ami a legtöbbet tudja, amit verseskönyv tudhat: aki kinyitja, hazaérkezik.”
E kötetet is a Könyvhétre tervezzük kihozni, a terjedelme szintén kb. 80 oldal lesz.
Az előfizetés összege: 2016 Ft — az előjegyzők 2,5%-kal több vershez jutnak, ugyanis a szerző számukra egy választható témájú/hangulatú, a kötetben nem szereplő verset ír bele kézzel.
Részletesen az előfizetésről: muut.hu/?p=17929
A könyv Facebook-oldala: www.facebook.com/Vilagos.indul
Mindkét kötet május 1-jéig jegyezhető elő a szepmestersegek.alapitvany@gmail.com címre küldött, „[könyvcím] — előfizetés” tárgyú, az előfizető nevét és postacímét is közlő e-mailben és a Szépmesterségek Alapítvány számlaszámára (11734004-20412245) átutalt megfelelő előfizetési összeggel (tehát a Nyers esetében 2000, a Világos indul esetében pedig 2016 forinttal; az átutalás közleménye: „[könyvcím] — előfizetés”).
Az átvétel módjáról a megjelenés előtt e-mailben egyeztetünk az előjegyzőkkel.
Szintén az Ünnepi Könyvhétre lát napvilágot Jenei László kollégám szerkesztésében Deczki Sarolta és Somogyi Gyula kritika- illetve tanulmánykötete — ezekről valószínűleg ő ír majd hosszasabban, én pedig még röviden bemutatnám a Könyvfesztivára időzítve megjelenő, általam szerkesztett három könyvet, melyeknek bemutatója április 26-án (kedden) 17 órától lesz az Írók Boltjában.
Somogyi Aranka: Testmértan
(versek Vincze Marian fotóival)
„Belső monológok formájában, az emlékezés és a képzelet asszociációit szabadjára engedve szólítja meg olvasóit Somogyi Aranka lírája. Alaphangja a gyónásé és a vallomásé: szerzőjük szokatlanul bátor, már-már kíméletlen őszinteséggel beszél önmagáról a kötet szabadon áradó prózaverseiben. Magasfeszültségű érzelmi töltésük hiteléért a versekben zajló önélveboncolás klinikai pontossága áll jót. S mellbevágóan hiteles bennük az is, ahogyan a költő a testet — a maga testét! — egyszerre tudja, mégpedig rendkívül hatásos módon, egzisztenciális témaként és költői kifejező eszközként kezelni. Testmértan a kötet címe — a benne foglalt verseket a címben rejlő paradoxon feszültsége, testnek és mértannak, a romlandó emberi állagnak és a romolhatatlan formáknak-törvényeknek, a tünékeny élménynek és az élmény maradandó érvényű analízisének egybefonódása, a kettő egyensúlya élteti.” (Takács Ferenc)
Műút-könyvek 022
88 oldal, 2000 Ft
A könyv Facebook-oldala: www.facebook.com/Testmertan
Nyirán Ferenc: Apróságok kicsiny tárháza
(versek)
„Nyirán Ferenc versei lezser, mégis hegyesszögű bugik.” (Jánossy Lajos)
„Életünk nem más, mint kapcsolatok sorozata, az alábbi versek egyszerre nyers és nosztalgikus tónusban, tempós emberi hangon idézik fel egyes szerelmi viszonyok emlékét. Apró részleteket, de a legnagyobb, legemberibb rendezőelvek szerinti mintázatban. Szerencsés a torokszorító témától való elegáns távolságtartás, mely nem öli ki a fájdalmat, sőt még jelentősebbé teszi, elemeli.” (Lackfi János)
Műút-könyvek 024
72 oldal, 2000 Ft
A könyv Facebook-oldala: www.facebook.com/Aprosagokkicsinytarhaza
Vécsei Rita Andrea: Egy reggel futni kezdek
(versek)
„Mindig odajut,
milyen a másik, milyen ő,
mi történik közöttük,
vele és a másikkal,
és hogy aztán ezt
csak a vers képes elmondani.
De nem is baj ez.
És az sem, ha futni kezd
bármi elől vagy bármi után,
bizonyos szavak és
bizonyos mondatok
végül mindig utolérik, hogy aztán
egy papírzsebkendőből tekert tüskére,
mint holmi lepkéket,
rátűzze és fölmutassa őket.”
(Darvasi László)
Műút-könyvek 025
96 oldal, 2100 Ft
A könyv Facebook-oldala: http://www.facebook.com/EgyReggelFutniKezdek
Mindezek, így, egyben — jó kis menet. Öt könyv egy félévben, ez még hattyúdalnak is derekas (lenne).
(Ja, a Könyvfesztiválra jelenik meg az én új kötetem is semmi szín címmel a Tiszatáj Könyvek sorozatában. Erről talán majd legközelebb.)