Onnan ered a fény, onnan küldik.
Fénytározók, szem mögötti plakátok.
Erdő mögötti napnézés. A látás koronái.
Kapsz vizet is, felszíni csillogás a tiéd.
Mintha ajtót nyitnának a felhőkre.
Mert a sírban is vannak lépcsők, altornyok.
A világítás megkövül. Csend lesz vele.
Mint kézfogással az elengedés.
És kapsz szavakat is. Értelmet súgok.
És a fényed, már alábukó, ívfény.
Viaduktról zuhanó tekintet.
Mélyből nézni fel. Süllyedni az égig.
Megjelent a Műút 2016055-ös számában