Nem csak a korosodó szomszédasszonyok szenvedélye beleártani magukat mások dolgaiba.
Szeretünk mi magunk is beavatkozni embertársaink sorsába.
Vannak aztán, akik valósággal hivatásnak érzik ezt a hajlamukat. Igyekeznek olyan formába önteni, hogy ezt a beavatkozást mások számára elviselhetővé, sőt élvezetessé tegyék. Óriási erőfeszítéssel szem-, fül- és elmegyönyörködtető, szívszorító műveket állítanak elő, hogy egy alkalmas pillanatban az elragadtatott figyelőt váratlanul vállon ragadják: „Du mußt dein Leben ändern!” — Másképp kell élned! — ahogy a különös szakma egy jelentős művelője — Rilke — szavakba is foglalta.
A kéretlen prókátoroknak a kiskapubeli Juli néniktől a stratfordi Shakespeare-ig, az urbinói Raffaellóig terjedő sorában aszerint lehet különbséget tenni, hogy ki milyen szándékkal próbált tanácsot adni a szomszédainak, embertársainak, az emberiségnek.
És persze aszerint, hogy milyen eredménnyel.
Illyés Gyula: Dupla vagy semmi [bevezető]
I. Gy.: Embereljük meg magunk, Szépirodalmi, 1977, 8.