Ma

asszonyom ma hullócsillagos az ég ma megint túl sok a megalvadt vér a számban. amíg te boldog zenékre táncolsz én szomjas homokban hanyattlok és végtelen szeretkezésünkről álmodom

asszonyom ma hullócsillagos az ég ma megint
túl sok a megalvadt vér a számban. amíg
te boldog zenékre táncolsz én szomjas homokban
hanyattlok és végtelen szeretkezésünkről álmodom
lehetne persze szomorúbb is
hajnalodik mire megírom ezt a verset akkorra
már ájultan fekszel az összekócolt szívű ciprusok alatt
szétfeszített combjaid közé fúrja vesszejét a halál
hullócsillagos az ég asszonyom ma elvándorol ablakunk
alól az erdő fejünk alól a szomorú melegség
lejárt személyi igazolványom. lejárt utolsó haladékom is
rendőrnek szerelemnek üthető bitang vagyok. mint a
gyilkosok – köpenyemre dilettánsok vetik kockáikat
vetkeznek messzi partokon halott kedvetlen lányok ingükkel
leterítik arcomat. jó így valakik emléke lenni
a fák felett villamos lebeg benne szállsz álmosan
és sírva fakadsz amikor véletlenül lenézel

Zalán Tibor: [asszonyom ma hullócsillagos…]