Te Fekete Másik
a titok ablakában
te kifürkészhetetlen
és közöttünk
az üvegbe szorult légbuborék
a királyi délibáb lehelete
ahol a szárnyas légy-Sziszifusz
az önmagát cipelő
és nyomorult páncélja
a kő
ahol a könyörtelen csillag
és a panasszal villámló szem
örök tusakodása
Te Fekete Másik
mi van még hátra
Se vereség se győzelem
már véznán zümmög a légy is
a halálunkat is elvesztettük
mi van még hátra
Légbuborék
reménység neumája
ha túl közel egymáshoz
ha nem látjuk egymást többé
arcom arcodon
ha egymást szorongatva
mikor még nem volt ablak
csak csorgó csillag
csak gomolygó gőz volt a szem
ha újra ikrek leszünk
aztán egyetlen magzat
úgy legyen
csak szoríts magadhoz
Névtelen
Marsall László: Szemközt az ismeretlennel
M. L.: Szélketrec, Orpheusz, 2002, 42–43.