Egy hete már, hogy nyugodtan alszom.
Nem fojt semmi éjszaka.
Nem horkolok úgy, mint aki inkább megfulladna,
de feltör benne a REM-fázisba rejtett életösztön
minden lélegzetvétel előtt.
Csak lefekszem, és kitárulok,
mint álmoskönyv a fogaknál.
Egyszer dagályosnak neveztél,
pedig inkább átáztatott homok vagyok,
amit ciklikusan maga után hagy a tenger.
Álmaimban tavasz van,
kinyílnak a kagylók,
dalba kezdenek a hattyúk,
és elalszanak a fáradt emberek.