A darázs a fürtbe költözött,
sovány és karcsú teste fázik.
Dideregve dőzsöl a szemek között,
nektárba, napba, dérbe ázik.
Érett vesszők sorában járok.
Aranylik a megszedett sok tőke.
Elmaradt fürtökre vadászok.
Így érek föl a hegytetőre,
ahol vörösből kékbe nőtt az ég
és párás fényporában vadludak
hullámzó ékje vonja az utat
s keresve lent a lenvitorlát,
emléked itt suhog a szélben;
pirosló rózsaszál alkony kezében.
Takáts Gyula: Keresve lent
T. Gy.: A semmi árnyéka, Szépirodalmi, 1980, 155.