Egyes indián törzsek ráncosodás ellen az örök fiatalságot javasolják. Azt olvashatni kipujaikon, hogy az a legbiztosabb módszer öregedés ellen, ha örökké fiatalok maradunk. Hergelbergi német kutatók vitatják ugyan az indiánok állításait, de francia kollégáik szemükre hányják, hogy empirikus cáfolatra képtelenek. A hergelbergiek a kritikát tartalmazó válaszlevelet faarccal, de nagyon empirikusan cafatokra tépték. Magam nem venném a merszet döntőbíróként ebben az évtizedes vitában, melynek csupán a kezdetét vázoltam, fájlalom azonban, hogy a Sen-kise törzs kihalt, mielőtt az örök fiatalságot tökélyre fejleszthették volna, s a kipu-olvasás legnagyobb élő alakjai manapság a Hergelbergben végzettek közül kerülnek ki, s ezzel azt hiszem, mindent elmondtam.
Node, amiért szóba hoztam az egészet: a kipukon természetesen más történetek és javallatok is szerepelnek, csakúgy, mint a manapság a hölgyek által kedvelt lapokban, melyeket többnyire a férjek lapoznak rongyosra a vécén ülve, de azt hiszem, megint elkalandozom.
Szerepelt egy rövid történet a hatalmi jelvényekről. Minden fiúgyermek, aki elérte azt a kort, hogy harcossá avassák, kiválasztott egy növendék fenyőfát, amelynek életkora hozzávetőleg megegyezett az övével. A földtől három tomahawk vagy hajítófa magasságtól kezdve lehántotta a kérgét, föl egészen addig, ameddig a talajon teljes talppal állva nyújtott keze ujjaival kényelmesen elérhette. Erre a lehántolt csupasz fatestre véshette föl hatalmi jelvényeit, tetteit, dicsőségét hírül adó rovásokkal. Amint a fák növekedtek, újabb néhány ujjnyi kérget hántottak le az új tettek és az új dicsőség számára. Évszázadokon át működött ez a hagyomány, úgyszólván változatlanul, a fák növekedvén az ősök dicsősége a magasságba emelkedett és eltűnt a leszármazottak szeme elől.
Aztán — a kipu készítőjének idejében — valami megváltozott. A krónikás nem nevezi meg az okokat, csak megállapítja, hogy az ifjak versengeni kezdtek, és bizony az esti tábortűz mellől megvacsorázván egyre többen és egyre gyakrabban keltek föl, és alkonyatkor a törzs szinte valamennyi férfi harcosa a kiserdőben hemzsegett, jobbjában késével, baljával eltakarva kezét, ami úgyszólván gyerekes, hiszen reggel mindenki láthatta, mit vésett föl, mert hajnalonta pedig a törzs úgyszólván valamennyi asszonya ott settenkedett, nyújtózva, lábujjhegyre állva olvasgatva a dicső tettekről szóló híradásokat, és bizony némelyikük fülig pirult.
Ez a kedves és ártalmatlan tradíció végül egész mániává fajult — ha hinni lehet az öreg varázsló kipujának. Mert azt azért tudni kell, hogy ügyes ujjak és jó szem kell a kipu csomózásához, ugyanakkor a bevezetőben szerepel, hogy a szerző nyolcvankilenc tavaszt látott, de ebből az utolsó hármat már alig. Mindenesetre a kipu tanúsága szerint először csak a tomahawkok nyelei lettek egyre rövidebbek, hogy nőjön az írófelület, de ezzel mintha valami falat döntöttek volna le, mert rövidesen már egészen bokáig írtak, és eljött az idő, amikor az ifjak a földet kaparták a gyökerek közül, és egy este ott álltak mind a talpig teleírt fáikkal, és némán bámultak egymásra. Egyszercsak Fürge Mókus felugrott, elkapta az alsó ágat, föllendült, és már kaparta is lefelé a kérget. A harcosok pár pillanatig guvadó szemmel, lüktető halántékkal meredtek Fürge Mókusra, akinek nem volt valami nagy renoméja, a törzsi erősorrendben hátulról a harmadik volt, majd összenéztek, és lesütött szemmel visszaballagtak a táborba. Másnap hajnalban az asszonyok a kiserdő helyén csak kidöntött és félig elszenesedett fatörzseket találtak.
Attól kezdve megváltozott a nyelv — csomózza az öreg varázsló. Mert a harcosok, miután szégyenükben felgyújtották az erdőt, felvonultak a tanácskozósziklához, ahol megfogadták, hogy nyelvüket hazudhatatlanná teszik, és nem is jöttek le a sziklától, amíg le nem rakták az új nyelv alapjait. Mindez természetesen csak a beszélt nyelvre vonatkozik, hiszen az írott szöveg szavai mögött nem áll ott a szerző, hogy rá pillantva azonnal megállapíthassuk, igazat szól-e. Ahogy egy kollégám oly találóan megjegyezte: „…könyv ellopni ember gondolatait, és adni helyette más ember gondolatát, akinek nem tudsz nézni szemébe.” Ezért azt is megfogadták tehát, hogy felhagynak az írásbeliséggel, a kipu-csomózást pedig a mindenkori varázsló kizárólagos hatáskörébe utalják.