Kudzu

Senki sem bocsátja meg nekem, amit magammal tettem. Megremeg a föld kampós csókjaimtól. Hátat fordítanak a fenyők. Tudják, mire vagyok képes lábaim bilincsével.

Senki sem bocsátja
meg nekem, amit magammal
tettem.
Megremeg a föld
kampós csókjaimtól.
Hátat fordítanak
a fenyők. Tudják,
mire vagyok képes
lábaim bilincsével.
Minden nyáron,
mikor a levegő kívánástól
sűrűsödik, kivetem rátok
nyelvemet.
Hogy elhallgattasd
ezt a testet, indázó vágyaimnak
kell megfelelned.
Nem akartam soha mást, mint
hasadékokat csókolni, felfeszíteni
őket és harmatos mélyedésükben
virulni.
Félreérted
a gyengédségem.
Ha valaha fojtottam meg
pacsirtát, csak azért, mert szebb
dalokról álmodtam.

Mohácsi Balázs fordítása

Megjelent a Műút 2016055-ös számában