Munkadal

Ketten vagyunk. A földön a hamvas szilvák
csendje, és rajtuk két emberi rovar. A termés
ritka, súlyos esőként potyog. Kézzel megsérteni
minden szem érintetlenségét. Némelyikből
arany lé, vörös belsőség csorog.

Friss esőszag a kéklő, göcsörtös szilvafák
között. A puha homoktengerben lépkedni,
mintha hómezőn gyalogolnék. A roskadozó
fák alatt szakadt mackónadrágban görnyedünk.

Ketten vagyunk. A földön a hamvas szilvák
csendje, és rajtuk két emberi rovar. A termés
ritka, súlyos esőként potyog. Kézzel megsérteni
minden szem érintetlenségét. Némelyikből
arany lé, vörös belsőség csorog.

Néha pár kurta szóváltás. Futball, viccek.
A kopott, sárga festékesvödrök ürítése,
víz, műanyagflakonok. Nyugatról dörgő
viharfellegek. A színes ládák pakolása
férfias, mérnöki munka.

Az öreg autó a földút szürke homokján.
Az erdőből a hűvösség az úton keresztül
a rétre hömpölyög. Az arcom megfürdik
benne. A dízelmotor bőgésének hallgatása
a bemenetel fáradt elégedettsége.

Mellettem apám. Alig tudok róla valamit,
hiszen az apám.

Megjelent a Műút 2016055-ös számában