1
— Itt Orbán Béláné. Egy félórával ezelőtt föladtam egy sürgönyt Csermlényi Viktornak, Budapest, Balzac utca 20. Ezt most töröltetni szeretném. Hogy tetszik ezt érteni? Ez nagyon nagy baj volna. Nem lehetne valahogy utolérni? Hát kihez fordulhatnék?
2
— Itt Orbán Béláné. Egy félórával ezelőtt föladtam egy sürgönyt Csermlényi Viktornak, Budapest, Balzac utca 20. Ezt most töröltetni szeretném. Nem értem. A kisasszony, aki fölvette, azt mondta, hogy önhöz forduljak. Micsoda beszéd ez? Muszáj. Mindent el kell követni. Ez a legnagyobb disznóság, kérem. Jól van. Köszönöm
3
— Itt Orbán Béláné. Egy félórával ezelőtt föladtam egy sürgönyt Csermlényi Viktornak, Balzac utca 20. Ez már az ötödik szám, amit fölhívatnak velem. Nem szabad, hogy megkapja. Életkérdés, amiből tragédia is lehet. Mint ember az emberhez fordulok önhöz. Hát persze hogy tudom a szöveget: „Lábam megdagadt, nem tudtam bevásárolni, vacsora elmarad.” Mit tetszik mondani? Nem vicc. Dehogy vicc. Véresen komoly. Elvtársam, egy ember életéről van szó… Igazán? Hát ez nagyszerű. Köszönöm. Köszönöm, önnek és az egész magyar postának. Én mindig tudtam, hogy a magyar posta milyen nagyszerű intézmény. Még egyszer köszönöm. Bármikor, ha viszonozni tudom, a rendelkezésére állok. Orbán Béláné, Csatárka utca. Nagyon szépen köszönöm.
Örkény István: Macskajáték
Ö. I.: Kisregények, Palatinus, 2008, 137–138.