A részeges (melyen értem az olyan embert, aki kelleténél többet inkább iszik kevélységből avagy fösvénységből, avagy bujaságból, avagy másoktól való félelemből, avagy társaság kedvéért, avagy időnek múlatásáért, avagy felháborodott elméjének lecsendesítéséért, hogynem mint szomjúságának megoltásáért) egy amaz oktalan állatok közül, melyeket Isten nem teremtett a teremtésnek idején. Hasonló az öszvérekhez, melyeknek fajzásának módját találta Hanan az pusztában. Fél ember és fél oktalan állat; avagy, aki született mint ember, él mint oktalan állat; avagy, mint kinek oktalan állathoz illendő szíve emberi testnek hasonlatosságával fedeztetett el. Mert az vétkeknek gyakorlása által, s azokért őmagára vonattatott Istennek igaz ítíletiből, szíve elváltozott az emberi szívnek természetitől és az helyében adatott őnéki barom oktalan állatnak szíve, miképpen Nabugodonozornak (Dan. 4. 16.).
Diószegi Bónis Mátyás: Az részegesnek gyűlölséges, utálatos és rettenetes állapotja, 1. §