Mit csinálnak a tanárok

Azt mondja, ez a baj a tanárokkal: „Mit fog egy gyerek tanulni valakitől, aki úgy döntött, hogy a legjobb, amit az életével tehet, az, ha tanárnak megy?” Aztán emlékezteti a többi vacsoravendéget arra, hogy milyen igaz, amit a tanárokról szoktak mondani: „Aki tudja, csinálja; aki nem tudja, tanítja.”

Azt mondja, ez a baj a tanárokkal:
„Mit fog egy gyerek tanulni valakitől,
aki úgy döntött, hogy a legjobb, amit az életével tehet,
az, ha tanárnak megy?”
Aztán emlékezteti a többi vacsoravendéget arra,
hogy milyen igaz, amit a tanárokról szoktak mondani:
„Aki tudja, csinálja; aki nem tudja, tanítja.”
Úgy döntök, hogy inkább megharapom a nyelvem (az övé helyett),
ellenállok a kísértésnek, és nem emlékeztetem a vacsoravendégeket
arra, hogy az is igaz, amit az ügyvédekről szoktak mondani.
Mert ugyebár mégiscsak eszünk, és ez egy udvarias beszélgetés.

„De tényleg, Taylor, te tanár vagy!
Most mondd meg őszintén! Mit is csinálsz te?

Bárcsak ezt ne mondta volna — hogy mondjam meg őszintén —,
mert, tudjátok, nekem van egy elvem az őszinteséggel
és a seggberúgással kapcsolatban:
ha kéred, megkapod.
Azt akarod tudni, mit csinálok?
Amit én csinálok, attól a gyerekek keményebb munkára képesek,
mint valaha is gondolták volna.
Amit én csinálok, attól a csillagos ötös felér a Becsületrenddel,
és az egyes jobban fáj, mint egy pofon.
„Hogyan pocsékolhatod az időmet
valamivel, ami kevesebb, mint a legtöbb, amire képes vagy?”
Amit én csinálok, attól a gyerekek háromnegyed órán át ülnek
a teremben, néma csendben. „Nem, egyedül kell megoldanotok.”
„Most már nincs több kérdés.”
„Miért nem mehetsz ki a vécére?
Mert csak unatkozol,
és nem is kell igazán kimenned, ugye?”
Mit csinálok én? A szülők megijednek tőle, amikor felhívom őket:
„Jó estét. Taylor Mali vagyok. Remélem, nem rosszkor.
Csak arról akartam beszélni, amit a fia ma mondott.
Azt mondta az osztály legproblémásabb verekedőjének:
»Hagyd már azt a srácot! Én is sírok még néha. Te nem?
Nem olyan nagy dolog.«
Szóval hogy ennél nemesebb és bátrabb cselekedetet még sose láttam.”
Amit én csinálok, attól a szülők szemében a gyerekek önmaguk lehetnek,
vagy meglátják bennük azt, akikké válhatnak.

Azt akarod tudni, mit csinálok?
Gyermeki csodálkozást.
Azt csinálom, hogy a gyerekek kérdeznek.
Hogy kritizálnak.
Hogy bocsánatot kérnek (és komolyan is gondolják).
Hogy írnak.
Hogy olvasnak, olvasnak, olvasnak.
Hogy leírják: egyértelműen csodálatos,
egyértelműen csodálatos, egyértelműen csodálatos,
újra meg újra, amíg csak helyesen nem írják
mindkét szót.
Hogy láthatóvá teszik a kidolgozás részleteit a matekdolgozatban,
és láthatatlanná, amikor irodalomból adnak be fogalmazást.
Amit én csinálok, attól megértik: ha ez és ez a feladat,
akkor kövesd ezt és ezt a módszert,
és ha valaki szóvá próbálja tenni,
hogy miért azt csinálod, amit,
feleld nekik ezt és ezt.

Ennyi elég is lesz. Ebből is megértheted, hogy amit mondok, igaz:
amit a tanárok csinálnak — hát, az ég és föld! És veled mi is a helyzet?

Kőrizs Imre fordítása