Megint előlről
nincs békülékeny szívem
alázatos térdem
hajlékony gerincem.
Dolgozom
dolgozom
és sosem jutok
a végére
harcolok és
nem kívánom
a győzelmet.
Elmegyek
én erről a vidékről
semmi kereseni valóm
hol se szív
se agyvelő
hova lettek
a hajnal fényei
s a tárgyak eltakarták
idomaikat.
Az éjszaka
úgy sűrűsödik ott
mint a hülő kátrány.
Alig rugták ki
a vagányt a kocsmából
máris egy másikban énekel
körutakon a szajhák
viharzanak
tarka hacukában
vagy halásznadrágban.
Szívemre hullt
hamu
a múlt
s hazudik mind
ki azt mondja
látja jövőjét.
Csak a lehunyt szem mögött
él még valami
kapj utána
különben elillan az is.
Benned születik meg
a pillanat halála
dér telepszik
a fekete hajszálra.
Kialudt lámpák.
Az árnyak
belefúltak
a sötétbe
csak azt a hangtalan
hangot
hallom még
amit ki akartál mondani
mielőtt
elmentél.
Kassák Lajos: Mondóka