Mindig eldugom magam elől, aztán egész nap keresem a ceruzahegyezőt. Ezért a tompaság, mondom.
Ha sokáig nézem, még csigaházamul választom.
Golyó sem ütné át, mondom.
De hogy kötődni a csillogó, hogy tapadni az éles fémlaphoz?
Ezért máris e puhaság, mondom, máris e nyálasság.
Nem harsog a fejem, ha gyalulják.
Tolnai Ottó: Gogol halála, Forum, 1972, 65.