A varsói Harenda
Hotel közelében
Kopernikusz halott, esővel és galambfossal
kilúgozott kőszemét néztem.
Pár nap múlva, mikor nap váltotta az esőt,
teljesen másmilyennek hatott,
semmit sem láttam rajta abból
a kozmikus magányból és földi porból,
melyről azon az esős éjjelen gondolkodtam.
Itt állt, egyre több és több napfényben fürödve,
a járókelők pedig úgy haladtak el mellette,
mintha nem is lenne, valószínűleg már teljesen megszokták
a közelségét.
Nikolát, lengyelül Mikołaj Kopernikuszt,
Lengyelország északi részén temették el,
a fromborki katedrálisban.
2005-ig a sírhely pontos helye ismeretlen volt.
2010. május 23-án újratemették
ugyanabban a katedrálisban, a megérdemelt szertartással.
A varsói szobron
szépnek, fiatalnak hat:
bal kezében körző,
jobban pedig planetárium.
Éjjel valaki
odasunnyog, és az emberi szemmozgásnál gyorsabban
rövid időre kölcsönveszi a körzőt és a planetáriumot
a bal és a jobb kézből.
Hogy itt és most és mindenütt
mi is reggelente lássuk a napot.
És nem fontos, hogy nem az egyetlen,
mert azonos veled.
És nem fontos, hogy nem az egyetlen,
mert azonos veled.
Orcsik Roland fordítása
Megjelent a Műút 2015054-es számában