Oh, ne sujtsák a szelid nőt
A morál kemény szemöldi,
Hogyha női hívatását
Méltatlannak is betölti.
Láttam ily nőt esni porba
Mivel férjét nem hagyhatta;
Elkisérte a nyomorba,
El a bűnbe, gyalázatba.
Védangyalkint állt fölötte
S míg tehette, védelmezte;
Mikor erre gyönge volt már,
Hozzáromlott: úgy lőn veszte.
Mint a hű eb — kész urával
Elbujdosni, száműzött lesz;
Macska ott marad a háznál:
Új gazdát nyal, egeret les.
Arany János: Mária! Bűneid meg vannak bocsátva