Sokáig nem szóltunk egymáshoz,
csak a levegőt éreztük nehezebbnek.
Bátornak kellett lennünk.
Mások haláláról beszéltünk először.
Azóta sem merek úgy tenni,
mintha érteném, mire gondoltál.
Ezek a megfejtetlen emlékek tesznek
kevésbé halottá.
Sírás közben üvöltöttem is,
így nem csak homályos volt, remegett is a kép.
Talán nem is biztos,
hogy testedből nincs már semmi,
ami segítene megtartani emlékeinket.
Megjelent a Műút 2015054-es számában