Végkiárusítás

Mit kezdjen az az ember, aki minél hosszabb ideig szeretne vonuló felhőket nézni, abban a világban, ahol az a feladat, hogy ne 7, hanem 6 másodperc alatt cseréljük ki egy versenyautó kerekét? Lehet, hogy a világ olyan, hogy kényelmesen elfér benne mindkettő, csak a kerékcserélő nincs megsértődve a felhőnézegetőre.

Az ötlet Karinthytől származik. Szilveszterkor-újévkor átnézte az egy év alatt felgyűlt cetlijeit, és amiből nem lett kész szöveg, azokat ömlesztve közzétette, vagy egyszerűen kidobta. Nem őrizgette évekig. Rendet rakott, kitakarított. Hogy ez rendszeres szokása volt, vagy csak egyszer tette meg, arról nem tudok. Nekünk is volt egy régi szokásunk — abban az időben, amikor volt „mi”. Ha valakinek volt egy jó sora/mondata „csak úgy”, akkor meg lehetett venni egy forintért. (Ebből is látszik, milyen régi a szokás.)Most lesöpröm a padlást, akinek kell, egy forintért bátran használhatja amit talál.

Amint ott tébláboltam az épület előtt, odajött hozzám egy lány, és megkérdezte, hogy én vagyok-e én. Nem tudtam segíteni neki.

Abban az időben történt, amikor hatalmam volt. A haragoszöld öltönyömet vettem föl, hogy kontrasztot képezzen szelíd arcommal.

Mára virradóra a szélsőségesek, miután ellátták a jószágot, szalonnát ettek kovászolt kenyérrel és vöröshagymával.

Általában nem a jó és a rossz harcol, hanem az erősebbek meg a gyengébbek. És ebben a harcban a nyugat évszázadok óta az erősebb.

Mit kezdjen az az ember, aki minél hosszabb ideig szeretne vonuló felhőket nézni, abban a világban, ahol az a feladat, hogy ne 7, hanem 6 másodperc alatt cseréljük ki egy versenyautó kerekét? Lehet, hogy a világ olyan, hogy kényelmesen elfér benne mindkettő, csak a kerékcserélő nincs megsértődve a felhőnézegetőre.

Ha egy arc láttán gyűlöletet érzek, az nem rasszizmus, hanem betegség. Oka van. Egyes kultúrák szerint célja is.

Genetikai tanácsadás, genetikai tanács (mint művelet és mint intézmény) — adok egy genetikai tanácsot, nem bánod meg!

parlamenti képviselő megittasul saját kérdésfeltevésétől: interpollúció

rendőrkézen a rendőrkesztyű

testi- és lelkiismeret

úti cél és út ok

orrvarrás, pamutzokni nélkül.

A zengő érctől a pengő cimbalomig

Hétvégén kiábrándulni mentünk.

A lázadása abban merült ki, hogy a McDonald’s helyett a Burger Kingbe járt.

„Szóltam Hedvignek, hogy figyelj, te leszbikus vagy, forogsz érdekes emberek között, szerezzél már egy Robbie Williams-imitátort a bulira, és akkor mondtam a többieknek, hogy oké a dolog, mert a Hedvig elintézi, semmi gond. De sajnos három nap múlva felhívott Hedvig, figyu, mondta, nem lehetne, hogy inkább kakaós sütit süssek?”

— Mikor basztál utoljára? — Én hűséges vagyok.

Nem tudtam megszokni ezt a felnövést. Gyermekként minden napom szeretetben fürdött, rajongásban. Rajongtak a puszta tényért: létezem. Így bármihez is fogtam, boldog voltam, bármi tettem, gondoltam: szerettek. És képtelen vagyok megszokni, hogy ez a szeretet nincs többé. És sok mindent megteszek azért, hogy legalább egy kis darabjához hozzájussak — olykor talán túl sokat is, de hát nagyon hiányzik —, de az erőfeszítések eredménye legtöbbször mégis egy hosszú lista arról, hogy mit nem tettem meg, amit meg kellett volna tennem, illetve mit végeztem el így, amit amúgy kellett volna elvégeznem. Szeretnek, persze, ma is, (csak nem úgy) — ebben talán szerencsésebb vagyok némely kollégámnál. A listákat pedig jó ideje már nem nyújtja be nekem senki más, csak én.