Ha az én cigarettám parázslana fel
ott a sötétben ebben a pillanatban
S te loholnál háromkor a műúton itt
az erdő meg a szántás közt, láthatatlan —
Azt hinnéd, hogy most legalább egyedül vagy,
hisz ez a környék áprilisban lakatlan
Sőt, kilométerekre sincs egy nyaraló,
mert itt letelepedési tilalom van,
Csak a szántás balra és jobbra az erdő:
zavaros csak te vagy a nem zavarosban
Befejezetlen autóstopoddal újhold
éjjelén, csak a miérttel a nyomodban
S csak a gyengébbik miérttel, ami annyi,
hogy ma azért csinálhattad volna jobban,
Nem pedig az, hogy miféle családszerű
életbe gabalyodsz bele zavarodban,
Felnőttkorodra kiteljesedő, régi,
dadogós, elvörösödő zavarodban,
Most is hajnalban, gyalog fogsz hazaérni
pedig azt hitték, legalább vonatod van,
Mindegy, hiszen itt legalább egyedül vagy
és valahogy majd így is odaérsz lassan…
Na, itt parázslana fel egy cigaretta
jelezve, hogy egy csöndes valaki ott van,
És bizonyítékul szinte azonnal a
füstszag is megcsapná az orrodat onnan,
Vagyis én volnék a kísértetiesebb
s te az otthontalanabb pozícióban,
Neked én az a csöndes valami volnék,
ami a sötétben váratlanul ott van.
De ha így volna is, aminthogy nincs így,
de ha így volna is, biztos vagyok abban,
Hogy bár te is megdöbbenve szimatolnál,
de az én nyúlszívem verne hangosabban,
Te csak a fémpénzt fognád meg a zsebedben,
s azt markolásznád alig megalázottan,
De én eldobnám magát a cigarettát,
amitől eddig a helyszín ura voltam.
Ó, rendes cigarettázója az éjnek,
neked efféle gondot én nem okoztam,
Vadőr lehetsz vagy más jó helybeli vándor,
kerülő a kollektív gondolatosban!
Jó félni. Fürdök az erős félelemben,
mert a gyengékben már-már meggonoszodtam.
Kemény István: Amatőr vándor dala