Igazságképesség

Sokan gondolják, hogy birtokolják az igazságot, pedig dehogy. Az a valami birtokolja őket, amit igazságnak gondolnak. Hisznek inkább. Az igazság olyasmi, amiben érdemes hinni. Egyfajta rend. Magyarázat. A megértés illúziója. Tudni az igazat.

Egyesek hajlamosak meghalni az igazságért. Esetleg ölni. Holott leginkább kérdezni kellene érte.

Sokan gondolják, hogy birtokolják az igazságot, pedig dehogy. Az a valami birtokolja őket, amit igazságnak gondolnak. Hisznek inkább. Az igazság olyasmi, amiben érdemes hinni. Egyfajta rend. Magyarázat. A megértés illúziója. Tudni az igazat.

De persze az ember nem éri be azzal, hogy tudja az igazat. El is kell mondja. Másokkal is el kell hitetnie. Igazságképességnek e szerint a terminológia szerint azt nevezzük, hogy valaki mennyire képes elfogadtatni másokkal az ő igazságát. Persze, lehet, hogy szerencsésebb lenne meggyőzőképességnek nevezni.

Csakhogy másokat meggyőzni bármiről lehet. Hogy tényleg jó ez a dolog kopaszodás ellen. Pörsenésekre. Szorulás ellen. Egész más ez, mint a pápa csalhatatlansági együtthatója. Bár éppen ez a mostani pápa mintha éppen a pápaság lényegét bontaná le.

Egy másik terminológia szerint az igazságképesség annyi, mint elviselni az igazságot, nem használni sem érvként, sem eszközként, sem hivatkozási alapként. Fegyverként. Nem terjeszteni, mint titkos tanítást. Egyszerűen tudomásul venni. Lao-ce szerint a bölcs egyaránt hisz az igazaknak és a hamisaknak. Átverhető, mert nem akar gyanakvó lenni.

Nietzsche ellenben egyenesen dührohamot kap attól, hogy egyesek az igazságról beszélnek. Nincs igazság. Szándékok vannak, tettek, magyarázatok. Nincs minta. Nincs kívülről az élethez rendelt cél és értelem.

Mégis ezt a mintát keresi a művészet, a tudomány, a vallás, a filozófia. Az ember minden képessége a minta felismerésére, megértésére irányul.

Ha nem keresünk mindenáron mintát, akkor marad az élet úgy, ahogy van. Élhetünk bárhogy, beszélhetünk bármit.

Persze tudomány, vallás, filozófia, művészet egyaránt felismer bizonyos szabályokat. Szabályosságokat, azonosságokat, ismétlődéseket. Tettek okaiban és következményeiben. Emberi lélekben, testek fizikájában, biológiai reprodukcióban. Ebben az értelemben vannak mintázatok, persze. Fölismerhetők. Megérthetők. De csak addig a pontig, amiről Wittgenstein beszél: ha már valamennyi kérdést föltettük és meg is válaszoltuk, életünk alapproblémáját még meg sem érintettük. Ez utóbbi lenne az igazság.

Ezt leszámítva csak igazságok vannak, azokat meg úgyszólván mindegy, hogyan nevezzük.