(1)
várunk a puha nyárban
két mellem közé veszem
a vak kicsi férget árván
hagyott macskakölyök
minden szemérmem
leoldódik csak értsem
mire ez a várás váratás
minden éber idejében
fúródik ájultan keres
húzza őt a száj megtapadni
egyetlen parancs az igenre
bármi élő hajlatba résbe
bújik hiánytól részegen
örökre viszonzatlan hívás
apró pecsétje csókocska
nedves foltja ott azon
a helyen fájok utánad
(2)
ezt a nyelvet tisztán értjük
vannak szavak amiket veled
s elszégyellem magam
néha egy mozdulattól
mikor átsír a pillanat mögül
hogy neked tartogattam
megnyílsz és megnyílik
én látom azt a vért
hegekkel borított bőrödön
eltévedő szám
ki nem lőtt nyilak helyén
ha suttogás tisztán értjük
megengeded magad
egy idegennel
(3)
nálam van
jó támasz a csípőn nem elég
ha mégis kéred
szippantás a nyakba
benned a bújás
bennem a készség
a másutt föl nem vállalt lázadásra
akit megbánthatsz már a véred
állunk a hegyen
szemedből nézem a tájat
bárcsak beleillenék
s arcom átúszik nagytotálba