Néha rátör még
a sarokba szorítottak őrjöngése,
de igazából nem akar már szabadulni,
csak hangját, erejét próbálja.
Huszonnégy órás felügyelet alatt tartom.
Nyugtatom, -tózom,
de nem áltatom, hogy valaha is
elhagyhatja kennelét.
Bár többször kérte, nem altatom el.
Nem azért, mert közös testet használunk,
hanem mert tudom, ugyanebben
a filmben ébrednénk újra.
Dukay Nagy Ádám: Köztünk marad
D. N. Á.: Titokbhakta, L’Harmattan, 2015, 25.