A szabad akarat

...szóval volt számtalan kérdés, melyeket nem tettem fel idejében, és számos, amit igen, s míg előbbiekre értelemszerűen, utóbbiakra [hogyan?] nem kaptam választ, nincsen isten, mert miért volna, hallom parttól partig, lényegre törik a váratlan zárlat, próbálom tudni, november huszon-? tizen-? -hányadikán, már nem is emlékszem, mindez csupán annyi, mint amikor pár másodpercig repülésnek érzed a zuhanást.

Egyszer csak előkerül egy szó valahonnan, elsőként nyilván gyerekkoromból az édes száj, aztán meg a piálós kamaszkorból, ekkor már annyira nem is édes, „furé”, úgymint cukorka (>fourré fr. mn. ’töltött’), na meg mint a Kisavas (itt most a miskolci városrészt jelenti, mindenki másnak meg 10010011) egyik népszerű pincéje, nem is tudok mit kezdeni hirtelen e szóval, le nem üthetem, felejtőpályára teszem, s bár meglehet, már rég látni kellett volna a hegek (és a felhők és a foltok) baljós önmagukba roskadását, mégis annyi kérdésem van, melyekre sosem kapok választ, és még mindig elsírom magam szarás közben, földvárakat építek, gondolom, de pár hete, egy szombat délután néhány órára teljesen eltűnt az akaratom, jó esetben is csak légvárak azok, szóval volt számtalan kérdés, melyeket nem tettem fel idejében, és számos, amit igen, s míg előbbiekre értelemszerűen, utóbbiakra [hogyan?] nem kaptam választ, nincsen isten, mert miért volna, hallom parttól partig, lényegre törik a váratlan zárlat, próbálom tudni, november huszon-? tizen-? -hányadikán, már nem is emlékszem, mindez csupán annyi, mint amikor pár másodpercig repülésnek érzed a zuhanást.