De ez mondást nem értheté meg

Bujdosó édes lelkecském, a testnek társa, vendége, most micsoda helyre mendegélsz, halvány, fonnyadt és mezítelen lész.

Mint ama cinikus poéta írta volt Adrianus császárnak:
Én császár nem lennék,
hogy annyit fáradnék,
és annyit reszketnék,
hévbe, hóba gyötrődném.

De megfelel a császár:
Én is Flórus nem lennék,
hogy az korocsmán járnék,
a konyhán szemlélnék
és az tetvekkel vívnék.

Ez császár midőn meghala, így szóla lelkének:
Bujdosó édes lelkecském,
a testnek társa, vendége,
most micsoda helyre mendegélsz,
halvány, fonnyadt és mezítelen lész.
Immár mint régen, nem játszódosz.

Bormenisza Péter, verses részlet az ötkötetes prédikációskönyvből