„Származik Isten kezéből, az egyszerű lélek”
Várja lapos világ, hang s változó fények,
Világos-sötét, apadt-nedves, hűvös-meleg;
Szék- s asztallábak rengetegében mozog,
Felemelkedik, elbukik, csókba s játékba markol,
Merészen előrenyomul, majd hirtelen riadót fúj,
Visszavonul térdek, karok óvó helyére,
Sóvárog megnyugvásra, gyönyörködésre,
Jó illatú ragyogással a karácsonyfára,
Örömöt lel szélben, napsütésben s óceánban;
Napsütötte padlón mintát tanulmányoz,
S körberohanó szarvasokat egy ezüsttálon;
Összetéveszt létezőt fantázia szülöttével,
Elégedett kártyával, királyokkal s királynékkel,
Min munkálkodnak tündérek s szolgai beszéden.
A növekvő lélek nehezedő terhe
Összezavarja s többet vétkezik, napról napra;
Hétről hétre, többet vétkezik s összezavarja
Még jobban „van s tűnik” parancsoló hangja,
A lehet-nem lehet, vágy s korlátja.
Látjuk az élet kínjától, mámorító álmoktól
Összegömbölyödött kis lelket az ablakban ülni,
Megbújva az Encyclopædia Britannica mögött.
Kifolyva az idő markából az egyszerű lélek
Bizonytalan s önző, alaktalan nyomorék,
Képtelen boldogulni vagy megmenekülni,
Féli a meleg valóságot, az elé nyújtott javakat,
Megtagadja, hogy hajtja vére háborgása,
Önárnyainak árnya, kísértete komorsága,
Rendezetlen papírokat hagy csak egy poros szobában;
Először él csöndben, a viaticum-utánban.
Könyörögj Guiterriez-ért, kapzsin siet hatalomért,
Boudinért, szétszakadt cafatokra,
Ezért, ki megcsinálta saját szerencséjét,
És azért, ki saját útját járta.
Könyörögj Floret-ért, egy nagy dög tépte szét a tiszafák alatt,
Könyörögj érettünk most és születésünk óráján.
Farkas Kristóf Liliom fordítása