Nem felejt

„Messziről jött mondat azt mond, amit akar” —
jutott eszembe a macskaszemű költő versének
utolsó sora, mikor egy felolvasóesten
zakós idegeneket hallgattam párolgó télikabátok közül.
Zörögtek soraik alján évszázadok csontjai.
(Ha majd a hagyomány velőscsontjából mindenki
egyszerre szívhatja ki!)
Mondtam halkan: mondjuk, hogy nem vagyok itt,
ami itt szól, nekem az giccs, selejt. Egy harmincas
nő fejét csóválva az ablakon benézett.
Messziről jött mondat nem felejt. Messziről jött, de nem felejt.

Sopotnik Zoltán: Árnyékvizit
S. Z.: Az őszinteség közepe, JAK–L’Harmattan, 2006, 54.