Gerince zsengén izesült nádszál
félve becézték kényes ujjbegyeim
a váll a lapocka ficánkolt
fogékony tarkó sejtetett majdani nőt
de elfogulatlan nyúlt még a fiús comb
a sovány szár soksebü földizü térd
Nem kicsapó hővel csak a védett
öböl szelíd melegével érzett az öl
világos rajzu a domb még szőke pihével
Petri György: A vékony lánnyal (részlet)
P. Gy.: Összegyűjtött versek, Magvető, 2003, 18.