Basszuskulcs.

Látom, ahogy tömpe, dohánytól barna ujjaiddal
Dallamot faragsz.
Mert együgyűn hiszed, mesterségedbe olvadhatsz.
De nem mesterember vagy!
Csak mesterkélten éled álhitét mesterien
Űzött szakmádnak.
S mégis belőlem hangszert faragsz.
Frakkot veszel, s mintha tüdőbaj kínozna,
A zene hörögve szakad fel keblemből.
Dallam születik, mely még keresztelőjét sem éli meg.
Magadban el- s ezzel megfojtottad,
Mint dézsában a kelletlen állatot.
S ha nem vagy, elnémulok.
Mert sarokba állítottál. Letettél rólam!
S most büntetsz.
Szíven ütsz, nem billentyűt.
Játékod után érthető,
Elhalkulok.