Ha néha szólítlak, vissza ne szólj,
légy néma, mint az alkohol,
mely a nyelvet megoldja, ám
maga nem válaszol.
Kutyád megölték. Széthordták ruhádat,
könyveidet. Másé a házad.
Mindenki meglopott.
Ne nézd a hegy mögül aranyló
szemeddel: hogy sirat a rablód.
Én is hűtlen vagyok.
Segíteni se próbálj. Hasztalan.
Mit ér, ha bűneim bogát kibontod?
Emeld közém s közéd
a horizontot,
s hagyj magam.
Ne irígyeld mohó
számat, amely szívja a változót,
s viseld el, hogy a változatlan
törvényeit terajtad is betöltse,
s örülj magadnak, holt-magadnak,
hogy ágyat készíthetsz a magnak,
s nem te leszel, ki ízleli,
ha nő fanyar gyümölcse.
Szabó Magda: Közém s közéd a horizontot
Sz. M.: Szüret, Európa, 2005, 102.