azt hiszem, hatéves
lehettem, ott
álltam a kapu előtt,
vákuumszerű a látás,
mintha egy kútból
néznék ki: csak a mentőautó,
a zöld színű kapu, egy fehér
ház, egy árok
és egy képzelt
betegágy rozoga emléke
él még — nagyapámból
nincs arc,
sem egy áhítatos
mi valamelyik fényképen —,
én is rákos akarok
lenni, mint egy
gyógyíthatatlan múlt idő
Megjelent a Műút 2015052-es számában