mint a vonatfüst, eloszlom a plafon alatt.
akár a szótlan beszéd, feszülök két fal között.
tumorként nyomom ki a szobából a levegőt.
nem akartam heveny emberlétben lerakódni.
ha haltam is meg közben, csended miatt volt.
formátlan testemre omlik a tömegvonzás.
olyan voltál nekem, mint tenyérnek a viszketés.
hasad látom a vénuszdomb felett.
reggelinél képzelt szőrszálad kortyolom.
az a harisnya vagy, ami felszalad egy combon.
pupillaként húzódsz össze bennem.
néha a te hangodon beszélek magamhoz.
azzal az anyajeggyel, ami a gerinceden pihent,
minden testrészen találkoztam azóta.
nem hittem volna, valaha úgy hajtasz
lábaid közé, hogy más galaxisra gondoljak.
Borda Réka: nyugszom békében
R25. A rendszerváltás után született generáció a magyar lírában, szerk.:Áfra János
JAK–Prae.hu, 2015, 90.