KH — spanyol (2015. szeptember 14.)

Buenos Airesben szeptember 23–27. között, szerdától szombatig kerül sor a MALBA-ban (Buenos Aires-i Latin-Amerikai Múzeum) a Festival FILBA 2015 nevű nemzetközi irodalmi konferenciára. Az idei konferencia a sorban a hetedik, és a Mitos del futuro próximo (A közeli jövő mítoszai) címet viseli. Ebből az alkalomból csaknem hetven argentin és külföldi, főként latin-amerikai író gyűlik össze, hogy megvitassa a közeljövőről szóló irodalmi művek legemblematikusabb kérdéseit.

Buenos Airesben szeptember 23–27. között, szerdától szombatig kerül sor a MALBA-ban (Buenos Aires-i Latin-Amerikai Múzeum) a Festival FILBA 2015 nevű nemzetközi irodalmi konferenciára. Az idei konferencia a sorban a hetedik, és a Mitos del futuro próximo (A közeli jövő mítoszai) címet viseli. Ebből az alkalomból csaknem hetven argentin és külföldi, főként latin-amerikai író gyűlik össze, hogy megvitassa a közeljövőről szóló irodalmi művek legemblematikusabb kérdéseit. A fesztivál három helyszínen fut párhuzamosan: Buenos Airesen kívül Montevideóban és Santiago de Chilében, ráadásul nem kisebb szerzők képviseltetik magukat, mint a kolumbiai Andrés Burgos, az uruguayi Daniel Mella, az argentin Pablo Katchadjian, a kubai Marcial Gala vagy a chilei Mike Wilson, de a hírek szerint ott lesz a Nobel-díjas J. M. Coetzee is.

Mindeközben Madridban, a Reina Sofíáról elnevezett modern múzeumban szeptember 28-ig látható az amerikai Carl Andre Escultura como lugar, 1958–2010 (A szobor mint hely, 1958–2010) című kiállítása. Ennek első ránézésre vajmi kevés köze van a spanyol nyelvű irodalomhoz, ám ha felidézzük, hogy a művész felesége a máig felderítetlen körülmények között elhunyt kubai származású képzőművész, Ana Mendieta volt, nyomban érthetővé válik a kapcsolat egyik fele. Ami pedig az irodalmi vonatozásokat illeti, tudható, hogy a művész a minimalizmuson és a land art-műveken túl konceptuális munkákat is készített, melyek közül számos darab a nyelv kérdésével foglalkozik. A kiállításon közel 200 szobor és papírmunka látható az utóbbi ötven évből, melyeket úgy válogattak össze a kiállítás rendezői, hogy a néző nyomon követhesse Andre művészi koncepciójának változását: „a szobor mint forma, a szobor mint szerkezet, a szobor mint hely”. A nyelv kérdése pedig, mely mindig is központi szerepet játszott Andre művészi gyakorlatában, ezúttal számos vizuális és konkrét költészeti alkotásban, szövegkollázsokban valamint az 1958 és 1972 között készült papírmunkákban jelenik meg.

En palabras de Jaime Gil de BiedmaÉs még egy rendkívül izgalmas látnivaló idén szeptemberből: Barcelonában, a La Rabla szomszédságában lévő Arts Santa Mònica egy teljesen fehér falú, ám vörös ablakokkal bevilágított termében látható — vagy inkább hallható — az En palabras de Jaime Gil de Biedma (Jaime Gil de Biedma szavaival) című kiállítás. A teremben szinte semmi sincs, hogy ne vonja el a néző/hallgató figyelmét, hisz a hangszórókból a költő (1929–1990) maga szavalja verseit, melyeket olykor párbeszédszerűen Carlos Reyes színművész hangja szakít félbe vagy egészít ki, sok esetben épp a költői gyakorlat kérdéseire reflektálva: „szenvedély a hivatás iránt”, hangzik az egyik hangszóróból, mire a másik hangszóró így felel: „a költészet ez az örömérzés”. A kiállítás kurátora Inés García-Albi Gil de Biedma írónő, aki egyben a költő unokahúga, s a mester halálának 25. évfordulójára hozta létre a rendhagyó tárlatot. Jaime Gil de Biedma maga is azt vallotta, hogy a költészetben a szó zeneisége a legfontosabb, a legszerencsésebb személyes olvasat pedig az, ha az olvasó hangosan, a saját hangján szólaltatja meg a verset. A kiállításon is valami hasonló történik: magánolvasatokból szövődik az üres térben az a különös, visszhangzó egyveleg, amely a hat hangszóróból hallható versrészletekből, a falakra írott szövegekből és a kiállításlátogatók személyes élményeiből összeáll, s amelynek központi élménye kétségkívül az emberi hang. „Azt mondhatnánk, az eredmény a szavak koreográfiája” — mondja a kurátor. Ami pedig a kiállítótérben derengő élénkvörös fényt illeti, az García-Albi szerint egyszerre utal a méhen belüli állapotra és a bordélyházak vörösére. Andreu Jaume, Gil de Biedma kiadatlan naplóinak szerkesztője, egyszersmind a kiállítás irodalmi tanácsadója három tematikus részre osztotta a tárlatot: az első rész a költő munkásságának történelmi kontextusát mutatja be, a második az életével kapcsolatos részleteket, míg a harmadik a Gil de Biedmát ért költői hatások köré szerveződik. Minden tematikus egységben hangzó anyag segíti a tájékozódást, így az első részben kortárs rádiófelvételeket hallhatnak a kiállítás látogatói, az életrajzi egységben a költő kedvenc zenéit a jazztől a kupléig, a hatásokról szóló részben pedig a kedvenc, példaadó költők (T. S. Eliot vagy a spanyol korareneszánsz irodalom legismertebb alakja, Jorge Manrique) versei szólalnak meg. A kiállítás végén egy kis különteremben egy dokumentumfilm (Apuntes para una autobiografía Jegyzetek egy önéletrajzhoz) egészíti ki a tárlat anyagát, melyben a költő beszél életének kulcsfontosságú momentumairól, köztük gyerekkoráról, a polgárháborúról, a jogi tanulmányokról, vagy épp az élet elmúlásával való szembesüléséről. Az Arts Santa Mònicában látható kiállítást később a nemzeti könyvtárban mutatják be, ahol a hangzóanyag könyvekkel, dokumentumokkal válik teljessé. A Santa Mònicában pedig november 9-én szimpóziumot rendeznek Gil de Biedma költészetéről, ahol Carme Riera vagy Pere Gimferrer előadásain túl bemutatják kiadatlan naplóit is, melyeket a Lumen Kiadó még idén ősszel megjelentet.