Ha Pétert kérdezné meg az élet értelme felől, bizonyára eldadogna legalább egy olyan mondatot, amivel kielégítené saját kíváncsiságát. Az a primitív életláng, ami az öregben pislákol, nemcsak messzire nem világít, hanem túlontúl nagy árnyékot sem vet. Péter szűk látókörének nincsenek megigéző magasságai és elszédítő mélységei. Olyan ez az élet, mint a rónák vidéke, megadja az ember mindennapi eledelét, és nem veszi túlságosan igénybe a fantáziáját. De a Dorogi-féle lények folyton valami csúszós meredeken kapaszkodnak fölfelé, és összekevert, fantasztikus látomásokkal viaskodnak.
Kassák Lajos: Egy lélek keresi magát, Magvető, 1965, 129–130.