Ahhoz, hogy megtudjuk, ki a kivándorló, elsősorban a honnan? kérdést kell feltennünk. Azután pedig rögtön a miért? kérdést. Kezdjük is inkább a medvénél, abból nem lehet baj.
A medve többek között abban különbözik az embertől, hogy nem tölt el huzamosabb időt ott, ahol neki nem jó. Mert a medve egy okos állat. Az ember viszont sokkal több mindent képes megszokni, mint a medve, azt is, hogy nem jó neki, hanem rossz, sőt egyre rosszabb.
A nagyon rossz ellen persze az embernek sem a megszokás az egyetlen fegyvere. Vegyük például a sanyargatást. Akit sanyargatnak, az sanyarog. Esetleg fellázad, ha van rá módja. Vagy kivándorol.
Kivándorló természetesen nem csak abból a bennszülöttből lehet, aki nem szeret sanyarogni, de nem érez magában elég elszántságot a fellázadáshoz. Vannak helyek, ahol a polgárok háborúznak, nem a katonák. Ha ilyen helyeken egy polgár nem akar háborúzni, sőt oldalra sem akar állni (lásd még: jó illetve rossz oldal), akkor odébbáll, és keres magának egy normális helyet, ahol a katonák háborúznak egymással, hadseregek meg ilyesmi, rendesen, ahogy kell.
Akinek viszont például az otthonát tették egyenlővé a földdel (otthonunk: a föld) háborúzás közben a polgárok, az elkezd futni a földön, esetleg menekülni. Aki fut a földön, vagy menekül, az az életbenmaradási kivándorló. Belőle természetesen könnyen lehet megélhetési bevándorló, hiszen a kivándorlást szerencsés esetben bevándorlás, az életben maradást pedig megélhetés követi. Mondom, szerencsés esetben.
Egyes iskolák szerint a kivándorló ugyanaz az ember, mint a bevándorló, csak attól függ, honnan nézzük, vagyis ez pusztán topográfiai kérdés. Ennek ellentmondani látszik, hogy a kivándorlás többnyire együttérzést vált ki, míg a bevándorlás inkább neheztelést. (Lásd még: jó, jó, csak ne ide.)
A legtöbb gond azokkal van, akik futnak a földön, menekülnek, migrálnak (népvándorolnak). Velük az a probléma, hogy a honnan? már nem igazán határozza meg őket (Lásd még: Honnan jöttél, Szíriából? — Nem, Kiskunlacházáról), a hová? pedig még nem (Lásd még: Hová mész? Svédországba? Németországba? Angliába? — Nem, csak pisilni szeretnék).
A nagy számú ki-, be- illetve népvándorló látványa nyugtalanítja a bennszülötteket, ami érthető, és találgatásokra ad okot (mi lesz velünk?). Más iskolák ezt a kérdést így teszik fel: mi lesz velük? Ismét más iskolák ugyancsak a mi lesz velünk? kérdést teszik fel, beleértve azonban a „velünk”-be bennszülötteket, ki-, be- és népvándorlókat egyaránt.
Vannak iskolák, amelyek szerint jobb félni, mint nem félni. Aki például attól fél, hogy a bevándorlók elveszik a munkáját, annak a számára jó hír, hogy a magánnyugdíját például nem vehetik el a bevándorlók. Azt már soha, senki nem veheti el.