Telefon

Néha felhívok embereket, tudod, csak úgy, és jó előre kitalálom, hogy kit akartam igazából tárcsázni. Elhiszik? Van, aki igen. És ő? Ő is, legalábbis úgy tesz, mintha. Milyen megengedő. Egy ilyen hívás általában 5 másodperc, de jobb napokon akár 10 is lehet, tegnap szerencsém volt: 8, a legnehezebb az egészben az önfegyelem: nem kérdezni semmit (nichts fragen), a kérdés árulkodó, ha kérdezel, lelepleződsz. És mi van, ha nem veszi fel? Az a legjobb, olyankor visszahív. Mindig? (Immer?) Hát, nem, vagyis de-de, na jó, többnyire, ilyenkor kétszer is lehet egy nap reménykedni, de milyen kár, hogy nem lehet elmondani, vele azért egy kicsit egyszerűbb lenne várni rá. Szerintem most már hagyd a fenébe. […] Megfigyelted már, hogy nem veszik le a cipőjüket? — pedig itt szőnyeg van, érted, és meg se kérdezik. De igen, leveszik, de csak ha akarnak valamit (wenn sie etwas wollen). Szóval akkor nem akar semmit. Figyelj, tudom, hogy szar, nadehát cipőben? Sajnálom, tényleg. Sejtem, várj, addig kihangosítalak. […] Hogy halad a munka? Az agyamra ment, már mindent lefordítok, te, hogy fordítanád németre azt, hogy zacskós tej? Sehogy, ez németül elképzelhetetlen. […] És milyen? Spanyol. Aha, egy kicsit részletesebben. Keress rá a Facebookon, ott van az ismerőseim között. Megvan. Látod? Látom, és kedves? Igen, nem tetszik? De-de, érdekes, honnan tudod, hogy kedves, nem is tudsz spanyolul, angolul meg mindenki kedves. De kedves. Jó, elhiszem, na és hogy bírod? — ez magyar, de így is sikerül folyton félreértenem (ihn ständig missverstanden). […] Mondjál róla valami különlegeset. Milyen hülyeség ez, nem tudok róla semmit, […] milyen hang, ja, hogy az, egy gyerek sír az udvaron, három napja ordít. Mi, nem, azért néha beviszik. […] Azt mondta, hogy örökké szeretni fog. Örülj neki és hagyd el. […] De próbált csókolózni. Jajj, Istenem, neki se könnyű. […] Szóval lehetne írni a szeméről, ha lehetne még írni a szemekről, de már azokról sem lehet, kifogytunk a témákból. […] Szerintem ezt mondd meg neki. Nem, aztán úgy kell élni majd megint, hogy ezt az egészet elfelejtsem (dieses alles vergessen). Akkor írd meg neki azt, hogy szebb nő vagyok, mint amilyen te férfiban. Elég epic SMS lenne. Legyen vége az udvariaskodásnak. De erre nincs mit mondani, az a baj, inkább mondj egy mondatot, amit soha nem felejtene el. Ilyen mondatok egyszerűen nem léteznek, na jó, talán csak az, amit az előbb mondtam, azt biztos nem felejti egykönnyen el […] Akkor most várom, hogy keressen. Ne játszadozzál csendkirályt, nem vagy óvodás. […] Meg gondolni is akarok rá, tegnap is, mikor elment (als er weggegangen war), nem tudtam mit kezdeni magammal, Wagnert hallgattam, és hogy valahogy érezzem magam, felvettem az egyetlen báli ruhám, mosogattam. Parsifal? Nem, Götterdämmerung. Anyád büszke lenne rád.