János szerint egy szülés előtt álló
asszonyszobor a vers, a benne meg-
búvó csecsemő azonban tisztában
van azzal a biztos ténnyel, hogy annak
a szobornak meg üres a belseje,
mint a legtöbb csokoládényuszinak,
János erre persze utánajár a
dolgoknak, megnyugodva tapasztalja,
hogy mégsem üres a fej, a telt kebel,
a kéz, csupán a szobor hasikája,
a gömbölyded pocak, vagyis maga az
áldott méh, ami nem is oly lényeges.
Megjelent a Műút 2015051-es számában