májusi capriccio

a csésze jobbról álljon reggel nyitott ablak mögött kimosdva ürítés után autózaj vagy kutya nem zavar a papíron könnyen járjon a toll legyen a levegő kemény és készséges a homloklebeny

(kávékeserű)
a csésze jobbról álljon
reggel nyitott ablak mögött
kimosdva ürítés után
autózaj vagy kutya nem zavar
a papíron könnyen járjon a toll
legyen a levegő kemény
és készséges a homloklebeny
alhasban diszkrét büszke
zönge ha arra gondolsz
de nem gondolsz arra azon
vagy hogy összerakd magad
fennkölt dúr tercek idebenn
kívül fűnyíró kóda kávékeserű
a nyál légfrissítő permet
álmatlan gömbje száll az
elszalasztott ítélet felett

(fénytörés)
macskám elvetélt és jön a nyár
bolyong s embrióforma foltokat
rak mindenütt pecsétel
a kutyahullott szőr az
ázott betonhoz tapad
rossz tetőnkről pikkelyekben mállik
a múlt húsz megsömörlött éve
fájdalmam a lombsöprűn fennakad
húz akár eső után a fák nehézlégzése
s az egyetlen egyetlen tudás
nyílezüst fénytörése
férgek hieroglif nyomán

(egy szoba)
egy szoba
egyetlen szoba
egy ágy egy asztal
lámpa kartondobozok
múltamra nyíló ablak
azt hittem csecsemőcske vágy
de felnőtt bennem már
háromszor az angyal
s ismerem démonaim jogát
ne higgyek az utolsó
rémült buta esélynek
s erről szól minden
de a szobáról én álmodom
lassan lépek át a hosszú házon
gyomrom jelzi legelőbb
szétfutó sugaras meleggel
igen ott benn jó helyen járok
látom magam hűvös nyáresti
fényben egy alacsony ajtó előtt
bent alvó kartonok várakozás

meghajlok és kicsomagolom