Őrületnek, tudománynak
édes ikre, mély varázslat,
érzékek zenész
bölcse, s képnek, indulatnak,
amit csak sejt szív, amit csak
álmodik az ész,
gyönyöröm, te, sűrűbb élet,
Igazság vagy, óh, Költészet,
te, komoly s egész,
csoda, fenség, diadalmi:
miért van hát benned annyi
gyerekeskedés?
Szabó Lőrinc: Versírás
Sz. L. Összes versei II., Osiris, 2000, 296–297.