Negyvenkilenc éves vagyok, 180 centi magas, fehér, kék szemű, kopasz, heteroszexuális és katolikus. Elvált, három gyermek apja. Nem vagyok rá büszke. Igaz, nem is szégyellem. Igaz, nem is kerültem olyan helyzetbe, ahol szégyenkeznem kellett volna miatta. (De. A fehér miatt. Na jó, a katolikus miatt is. De erről majd máskor.)
Lehet, hogy azért, mert sosem mozdultam ki a komfortzónámból. Hogy mind az ötven évemet kopasz, kékszemű elvált katolikusok között éltem le. Mit is vethettek volna a szememre? A testmagasságomat? Gyermekeim számát?
A büszkeség és a szégyen dimenziója a Gauss-görbe két végén helyezkedik el, mindenkori tartalmát az ún. normálisság tartománya határozza meg. Ha senki nem tud úszni, büszke lehetsz rá, hogy tudsz. Ha mindenki tud úszni, szégyelled, hogy te nem. Ez lenne a tisztán matematikai Gauss-görbe. De az emberi relációkban másként működik.
Mert ha senki nem tud úszni, akkor nem is kell tudni úszni. Az, hogy az úszni nem tudók között ez szégyellni való, vagy büszkeségre okot adó tény, azt a közösség önreflexiós képessége dönti el.
A büszkeség vagy a szégyen a Gauss-görbe két végének adekvát reakciója a közép véleményére. Ami maga is egy reakció a középtől való eltérésre. Ez utóbbi érzelmi-indulati szinten irigységben, csodálatban, illetve gyűlöletben, megvetésben fejeződik ki.
Egyes iskolák szerint ha az „én” nem kellőképpen feltérképezett, az önismeret hiányos, az „én” határai bizonytalanok, olyankor kerül sor a határok erőteljes és kényszeres megvonására. Hogy érezze őket az adott személy. Ezzel párhuzamosan kerül sor a mások határainak erőteljes és kényszeres megvonására. Hogy jól el lehessen különíteni őket az E/1-től.
Nietzsche beszél alacsonyabb és magasabb rendű emberekről. Sokszor, sok helyütt. Az alacsonyabbrendűséghez sokszor társít egy általa amúgy is gyakran használt, véleménye szerint világot mozgató erőt: ressentiment (neheztelés, alulmaradottság érzése, titkos harag, irigység — összefoglalóan: bosszúvágy). Nieztzsche iskolája szerint a felsőbbrendű ember (Übermensch) mentes a bosszúvágytól. Aki kedveli Nietzschét és úgy érzi, a felsőbbrendűekhez tartozik, érdemes megvizsgálnia magát, van-e benne ressentiment-érzés. Vigyázat, a kérdés beugratós!