Tudatlanok vagyunk, hogy egy nyelv
Tartományát félig is birtokoljuk,
Lehetetlen, hogy a szavak megmutassák,
A világ és a költészet lényegét.
Mondhatjuk például:
„Sár, mocsár, föld,
Por, talaj, piszok
Mocsok, trágárság,
Aljasság, hitványság.”
A mocskos föld sír és anyaméh,
Szent szar,
Ahol a hullákból virág terem.
A halál rothadása ad nekünk életet.
A ravasz bolygó „Földje” furcsán hív,
Ha az éjszakában tengerre szállunk
És az anyag kering
És minden visszatér.
Az átokföldje, az ígéret földje,
Senkiföldje.
Benkő Krisztián fordítása
Megjelent a Műút 2015051-es számában