a tisza vizében soha nem úsztam,
loptam szőlőt, meggyet, hasaltam lóherében,
nyáron nyaraltam, télen füstön lógtam,
avas szalonnával etettem cinkéket,
fogtam disznó farkát, perzseltem szőrét,
rozsdás késsel a fülét is megvakartam,
öltem szöcskét, fecskét, legyet, szúnyogot,
ablakot, orrot soha be nem törtem,
tíz ujjammal búza közé túrtam,
rúgtam labdát füvön, rúgtam tehénlepényen,
házunk mögött féltem a sötétben,
veszett kutyámmal megugattam a holdat,
voltam óvodás, csatár, janicsár,
papírsárkányom sosem járt az égben,
bolondnak kevés, hősnek túl sok voltam,
törtem kukoricát, pucoltam gesztenyét,
lyukas sajtba még több lyukat fúrtam,
szedtem gombát mezőn, szedtem a töltésen,
két apámat hagytam erdőszélen,
üldöztek kutyák, tocsogtam iszapban,
sokan jókedvükben szemem közé rúgtak,
üres házunkból messzire futottam,
hogy élek, sose bántam, csak sajnáltam néha.
Kollár Árpád: Balladám
K. Á.: Milyen madár, Csimota, 2014, 57.