A már jól bejáratott telefonszámra koppintasz az érintőképernyőn, kicsöng, egy kedves női hang köszönt. A taxis pár percen belül a helyszínre érkezik.
Néha megfordul a fejedben, hogy most lesz az, amikor valami pszichopatát kapsz, elfurikázik veled Csepelre, ott kirángat az autóból, a bugyidat le, ez, az, amaz, aztán felkap egy követ, durr a homlokodra, az agyad a betonra fröccsen. Még párszor ráhúz a fejedre, így kiélve a káráló asszony, a csalódást okozó évadzáró rész és az adók okozta stresszt. Beszél a munkáról is, pedig a szemeid megmerevedtek. Nem is munkának hívná, hanem melónak. Aztán ahogy végzett, elillan a dühe, a vágya, minden, amit az elmúlt húsz percben érzett irántad és felfogja tettének súlyát. Talán többször bazmegel, miközben végigpörget mindenféle lehetőséget, amivel elkerülhetné az elkövetkezendő húsz-hatvan évnyi börtönbüntetést. Hazavezet a családjához és korán fekszik le, a bizonytalanság ellenére élete legjobb alvását produkálja, két nap múlva elkapják. Te félsz, mert fél a haláltól, aki nem hisz a másvilágban, és csak a végben hiszel, a vég sötétségében, a szervek leállásában, a lelket is valahogy a belsőkben bolyongó entitásnak véled, semmi többnek. Nem retteg, aki elhiszi, hogy lenéz rá isten, kiemeli porhüvelyéből, és megköszöni, hogy rendesen fizette a számlákat, a halál nem a szublimáció, hanem a végleges szolidifikáció, és ez, akárhogy is vizsgálod, nyugtalanító.
Próbálsz nem mozdulni, csak a szűk tető biztosít teret, ahol nem ázol el.
Egyébként tudod jól, milyen lesz az utazás. Elkezdetek beszélgetni, te részeg vagy, érdeklődve figyeled az unalmas történeteit. Ő ennek örül, végre valaki meghallgatja ebben a fing-húgy taxizásban, kiderül, hogy legalább tíz éve nyomja (mindig ezt az igét használják, hogy „nyomja”, mintha kiszarnák magukból a munkát), aztán a körülbelül ötperces taxizás felénél szóba kerülnek a megszállottságok, rapid randin érzed magad, csak a nevét és a kedvenc budiújságját nem ismered még. A pókeres például egészen szórakoztató, mindig ott parkol a Móriczon, szinte felháborodik, ha meccs közben szállsz be. Az asszony nem szereti, hogy játszom, de már jó gyerek vagyok, kis pénzekkel csinálom, azta, nézzél ide, ez a tamas084 elég szívós, te bólogatsz, hm, ez milyen érdekes, pedig pont leszarod, kurva hideg van, haza akarsz érni, sírni valamin, kiszámíthatóak a napjaid, de azért nyomja meg a képernyőt, kérjen új kört, látni akarod a parti kimenetelét. A fuvar végén adsz egy kis borravalót, rákacsintasz, hogy ezt a pókerre és ne az asszonyra, aztán két hét múlva lejátszátok ugyanezt a beszélgetést, ő semmire nem emlékszik, te viszont már fejből fújod a menetet, megint ugyanoda tartasz.
Vagy a pornókártya-gyűjtő, aki büszkén mutatja, hogy megszerezte Dzsenifert, pedig Dzsenifert aztán rohadt nehéz megszerezni, nem adják olcsón, de ő minden követ megmozgatott és győzött, a győzelemre születni kell, Cæsar is, Napóleon is, aztán mutogatja Karlát, Mamma Diort meg Maját, ők jól nyomják az ipart (már megint „nyomják”), nézd meg, ennek aztán gyönyörűek a csöcsei, hirtelen örülsz, hogy kövér vagy és amőba alkatú, bólogatsz, érdeklődsz, aztán kiszállsz, jó gyűjtést kívánsz, fejben meg kurvaanyázol.
Az ezoterikus kiszámolta, hogy az ősrobbanás csakis hetes spirálú izén történhetett, és nézzél fel a holdra, pont ma van 3+8–4, azaz 7, írt erről egy könyvet, van fészbuk-oldala is, nézd meg, te bólogatsz, zsíros haj, szódásszifon szemüveg, tipikusan az a magányos, köpőcsészés őrült, kiráz tőle a hideg, megkérdezi a neved, el szeretné küldeni a könyv pdf-ét üzenetben, inkább csak a címet kéred el egy papíron, utána két napig őrizgeted az éjjeli szekrényen, és anélkül, hogy beütnéd a keresőbe, kidobod.
Kilépsz az esőbe, futsz, utálod, ha elázik a gondosan ápolt frufrud, beszállsz az érkező taxiba, megmondod az úticélt, kussolva gubbasztod végig az utat, a taxis helyébe képzeled magad, nem tudod, melyik függőségeddel kezdenéd a monológot, most először nem görcsölsz rá a csendre, csak néha, amikor hangosan korog a gyomrod.