Nyelvem eltompul ajakim között, s gyors
égi tűz ömlik tetemimre végig.
Zúg fülem, s bágyadt szemeim borulnak
éji homályba.
Arcomon végig hideg izzadás foly,
reszketek, fúlok, s halavány virágként
hervadó színnel rogyok a halálnak
karjai közé.
Szapphó: Boldog ember, mint Uranos lakói… (részlet), Kölcsey Ferenc fordítása