A könyv, amint arra a címe is utal, elsősorban folyamról és kilométerről szól. Ezt így önmagában természetesen én is kevésnek éreztem, ezért írtam több verset különböző folyamokról (folyókról). Ezekben a versekben elmélkedem a természet szépségén, és megpróbálom ezt költői képekkel hatásossá és érthetővé is tenni, hogy azok, akik majd olvassák őket, jobban megérthessék a természet szépségét, mint azok, akik nem olvasták őket.
Más versekben a szerelemről, az elmúlásról, a szerelem elmúlásáról írok, mert úgy érzem, ezek fontos dolgok.
Az élet más, kevésbé jelentős dolgairól is írtam verseket, mert már negyvennyolc éves elmúltam, és megtapasztaltam, hogy az igazán értékes dolgok az életben sokszor kevésbé jelentősek.
Olyan versek is szerepelnek a kötetben, amelyeket jókedvemben írtam, és tréfásnak szántam abban a reményben, hogy lesznek olvasók, akik értik a tréfát.
Formai szempontból törekedtem arra, hogy a sorokat egymás alá írjam, és mindegyiket nagybetűvel kezdjem, de ez nem mindig sikerült — ebből is látszik, hogy a költészet nehéz mesterség. Törekedtem arra is, hogy a sorok végén úgynevezett rímek legyenek, mert tudom, hogy az fokozza az olvasás élvezetét, ebből a célból olykor versmértékeket is igénybe vettem, de csak akkor, ha a téma úgy kívánta, vagy ha eszembe jutott egy jó rím vagy ritmus. Eszközöket sosem használtam könnyelműen vagy mértéktelenül.
Bízom abban, hogy leendő kiadóm pályázatát támogatni fogják, mert hiszem, hogy ezek a versek nem csak az én életművem, hanem a Nemzeti Kultúra részei is egyben, másrészt meg mert a kiadómnak kurvára nincsen pénze, de ezt Önök jobban tudják. Az elmúlt évek eseményeit figyelemmel követve az a benyomás alakult ki bennem, hogy nem ez az egyetlen dolog, amit Önök jobban tudnak.
Szakmai önéletrajz
Már apró gyermekkorom óta törekszem arra, hogy az érzéseimet és a gondolataimat megfogalmazzam, félénk és gátlásos vagyok, ezért ezt inkább írásban teszem, mint szóban. Szerettem volna politikus lenni, de sajnos erre nem bizonyultam alkalmasnak, így aztán még egy okom lett az írásra, miután beláttam, hogy az én helyem bizony jóval hátrébb van.
Az érzéseim és a gondolataim megfogalmazásával azóta sem hagytam fel, és a magyar nyelv adta lehetőségekkel élve több műnemben és műfajban is próbálkoztam, elsősorban versben és prózában. Rövidebb és hosszabb költeményeket is írtam, miként rövidebb és hosszabb prózai írásokat is alkottam, úgy is mint novellák, esszék és egy regény. Ez utóbbi meg is jelent, és dolgozom egy újabb regényen. Emellett, ha eszembe jut egy kis vers, hát fogom magam és megírom. Életművem csekély terjedelmű, részben mert alapvetően lusta ember vagyok, részben mert az idők során bátrabb lettem a szóbeli kifejezést illetően, és sokszor képes vagyok rá, hogy italozás közben fogalmazzam meg érzéseimet és gondolataimat. Ilyenkor nincs szükségem arra, hogy később ezeket le is írjam.