Van egy pagodám.
Állok a pagodám előterében,
és várok egy járműre,
amely majd elém kanyarodik.
Lehet, nem is pagoda ez,
pláne nem az enyém,
de jogom van itt állni,
és jogom lesz felszállni arra a járműre,
amely majd idekanyarodik.
Más nem is érdekel most —
a pagoda, a jármű, a jog,
és hogy úgy álljak itt,
mint aki miután fölszállt
arra a kivilágított járműre,
többé nem is tehet más semmit.
____________
Részlet Az ékesszólásról című műből, amelynek írása idején a szerző a Nemzeti Kulturális Alap ösztöndíjában részesült.