Borbély Szilárdnak
Haragszom rád,
mert itt hagytál minket, asszonyt,
gyerekeket, tanítványokat, a temetésedre
sem mentem ki a csepegő esőben, csak
hónapok múlva, kerékpárral, virágot
vittem neked a napsütésben.
Haragszom rád,
mert apám temetésének napján
ért el halálhíred.
Haragszom rád,
mert én gyáva voltam számtalanszor,
pedig hányszor lógtam kilenc
emelet magasában, hányszor
próbáltam gyógyszerrel vagy a
fürdőkádban, pengével, de mindig
a gyávaság győzött vagy szerencsém
is volt sokszor, ha ugyan annak
lehet ezt nevezni.
Haragszom rád,
mert ez az életnek gúnyolt
kiismerhetetlen valami nélküled
megy tovább, s akik sírtak, úgy tűnik,
megvigasztaltattak.
Haragszom rád,
mert tartozol egy elmaradt,
halkszavú beszélgetéssel,
miközben nem merem elképzelni
mostani arcodat.