a beteljesült természetességgel
figyeli a gólyák párzását, ahogy
Juli is kezd újra hinni a gólya-
mesében, pont amikor elfolyott a
magzatvize, amikor Jánosban el-
törik valami, aminek esélye
sincs az újjászületésre, mint ahogy
a már kiszáradt pillanatragasztó
tubusa is felidézi benne a
vén tapasztalat átültetését egy
másik iskolapadba,aminek meg
rövidebb a jobb hátsó lába, akár
a messzeségnek, ha haza menekül,
hogy majd mindenestől kitegyék szűrét.
Megjelent a Műút 2015051-es számában