Ennek örömére Nikola Teslát meglátogatta kedves jó barátja, Albert Einstein. Egyúttal megkérte a feltalálót, hogy pumpálja fel a háromkerekű biciklijének jobb hátsó gumiját, mert szerinte kissé lapos, utána pedig játsszanak néhány parti sakkot.
Felsorakoztatták a bábukat, majd Tesla a sakktáblára nézett, és csak annyit mondott:
— Sakk-matt.
— Az iskoláját. Valóban. Egy visszavágót, barátom?
Most Einstein nézett rá a táblára.
— Sakk-matt.
— Tényleg. Mondja, kedves Albert, ugye idefelé jövet nem találkozott olyan kacsával, ami néz?
— Olyannal nem.
— Pompás! Újabb visszavágó?
Játszottak még néhány partit, de nem árulom el, végül ki nyert, mert illetlenség lenne.
Lakatos István: A majdnem halálos halálsugár, Kolibri, 2015, 158–159.